A karácsonyfáról

A díszekkel és gyertyákkal ékesített fenyõfa, amely ma a szenteste jelképe, nem létezett mindig.
Az elsõ híradás arról a szokásról, hogy fenyõfákat díszítenek fel karácsonykor, az 1606-os esztendõbõl származik. Akkor Írta le egy strassbourgi polgár, hogy szülõvárosában az emberek papírrózsával, cukorkával, almával, pogácsával és halpénzzel ékes fenyõfát állítanak a szobájukba.
Egy évszázaddal késõbb az lett a szokás Németországban, hogy minden családtagnak saját
Kis fenyõfát ajándékoztak, mégpedig nagyság szerint: az apa, a család feje kapta a legmagasabbat, a legkisebb gyerek pedig a legeslegkisebbet. Mikor belépett a család a gyertyafényes szobába, rögtön felismerte mindenki, melyik az õ fája, melyek az õ ajándékai. De már karácsony másnapján lefosztották és kivitték a házból ezeket a kis karácsonyfákat.
A XIX. században kezdtek gyertyával és díszekkel megrakott, igazi nagy fenyõfákat állítani a lakószobákba, ahogy ez ma is szokás.
Ágaik közé aranyos és ezüstös diót, színes szaloncukrot, almát, süteményt és más finomságokat akasztunk. Az ünnepi napokban és a rá következõkben a ház gyerekei ezeket
leszüretelhetik. A fákat újévig vagy vízkeresztig (január 6.) tartják meg.